Ez is olyan nap volt mint a többi. Kicsit hideg, kicsit hűvös, talán szeles is, ahogy az egy ilyen szép téli napon lenni szokott. Valamiben mégis más volt, hiszen december 6. volt. Az a nap, amikor talán a felnőttek is kicsit gyerekek lesznek, és izgatottan várják azt a bizonyos szakállas öregurat, aki talán nekik is tartogat valami meglepetést. A kérdés csupán az, virgács, vagy ajándék?
Nem volt ez nálunk sem másképp! Délutánra szerveztünk egy kis Mikulás ünnepséget a gyerekeknek, azonban dolgozóink reggeltől próbálták kideríteni, kiből is lesz a várva várt öregúr, hiszen az előkészületek teljes titokban zajlottak, ugyanis idén először nem csupán a gyerekeket, hanem kiemelkedő munkatársainkat is megpróbáltuk megjutalmazni a magunk módján.
Borzasztó lassan telt a nap, majd végre eljött a délután. Már mindenki megérkezett, de még mindig nem tudtak semmit. Eljött az igazság pillanata, végre betoppant a Mikulás, azonban senki sem ismerte fel, de mindenkinek hozott egy kis ajándékot, a kíváncsiság azonban nem lankadt. A Mikulás nagyon meggyőző volt, igazi szakáll, szemüveg, még az orra hegye is piros volt a hidegtől. Máig sem tudják ki járt nálunk. Vajon tényleg az igazi Mikulás volt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése